Prokarióták paraziták eukarióták,

A protiszta-prokarióta szimbiózisok 1. Szimbiózisok a protiszták körében A szimbiózis eredetileg két élőlényfaj tartós együttélését jelenti, függetlenül az együttélés partnerekre gyakorolt hatásától.

A mindkét félnek előnyös szimbiózist mutualista kapcsolatnak, az egyik fél számára előnyös, a másiknak káros kapcsolatot a parazita kapcsolatnak nevezzük. Az asztalközösség kommenzalizmus az egyik félnek előnyös, a másiknak közömbös kapcsolat.

E három közül a mutualizmusra és parazitizmusra lehet számos példát találni az egysejtűek között. Két élőlény között a szimbiózis pontos természetének kimutatása rendszerint hosszadalmas kutatások sorát feltételezi.

• Eukarióta vagy prokarióta helminták Vírus és baktérium: Mi a különbség, és kit érdekel egyáltalán?
• A Trichomonas-kezelés következményei
• A pinworm gyógyszer a legjobb

Ennek során a legkülönfélébb leíró és kísérletes vizsgálatokon keresztül lehet meggyőződni arról, hogy melyik partner mit nyújt a másiknak, milyen anyagcsere- szaporodási- terjedési stb.

A protiszták és a baktériumok méretéből adódóan sejt- és molekuláris biológiai szintű vizsgálatok szükségesek mindehhez. A fentiek mellett már az egyed szintjén az is megvizsgálható, hogy miként hat a fizikai-kémiai környezet egy-egy kiválasztott paraméterének módósítása az együttélőkre, hogyan változtatja meg aktivitásukat, szaporodásukat vagy más, mérhető tulajdonságukat.

Mit jelent a szimbionta partnerek egyikének eltávolítása a másik számára? A protiszták között csak elvétve találunk ilyen mélységekbe prokarióták paraziták eukarióták kutatásokat, mert a szimbiózisokra valamennyi csoport számtalan példát kínál, és ezért rendszerint éppenhogy csak a jelenséget sikerül leírni.

Néhány forrópont azért akad például a rovarok intesztinális ostorosai és szimbiontáik körében ahol a mutualista kapcsolatot behatóbban vizsgálják, de itt is inkább az anyagcsere kapcsolatok összefüggéseire összpontosítva, nem pedig arra, hogy mekkora ráfordítással jár a partnereknek az együttélés. Éppen emiatt a hiányossága miatt a protiszta szimbiózisok széles skálájának csak a két szélén található együttélések azok, amelyek egyértelműen mutualista vagy parazita jellegűnek tarthatók.

Számos együttélésnél csak a koegzisztencia állapítható meg, ezért is használták régebben az endocitobiózis kifejezést, amely egyértelműen elhatárolódik minden funkcionális megközelítéstől az együttélés jellegét illetően. Manapság — a fenti korlátokat figyelembe véve — a szimbiózis kifejezést használják legtöbbet minden olyan vonatkozásban, amikor a partnerek egyike sem tekinthető nyilvánvalóan kórokozónak.

Eukarióta vagy prokarióta helminták

Olyan kifejezések honosak ezen a tudományterületen, amelyeket nem használnak máshol például az ökológiában: ilyen az esszenciális szimbionták kifejezés. Ahogy az eukarióta sejt létrejöttének eseményláncolata is mutatja, a sejtes szerveződésű élőlények között a szimbiózis igen szoros kapcsolatokat eredményezhet.

Az egysejtűeknél különösen fontos, hogy a szimbiózis általában endocitobionták révén valósul meg, azaz prokarióták paraziták eukarióták egyik egysejtű élőlény a másik egysejtűben helyezkedik el egymagában vagy többedmagával. Az egysejtűek közötti viszonyban ritkábbak az gyógynövény férgek ellen típusú kapcsolatok, amikor az együttélő partnerek egyike egy másiknak a felületén helyezkedik el.

Eukarióta paraziták

Szimbiózis létrejöhet egysejtű eukarióta és prokarióta között, valamint egysejtű eukarióták között is. A paraziták között érdemes azonban a gombák közé tartozó Microsporidia fajokat is megemlíteni, amelyek között vannak egysejtűeket parazitálók is. A szimbiózist az egysejtűeknél először két protiszta kapcsolata alapján fedezték fel. A protisztáknál a szimbiózis jelensége ban vált ismertté, amikor id.

Entz Géza[ 2 ] felfedezte az általa levézöldtestecskéknek nevezett, csillósokban élő zöldalgák szimbionta természetét Entz Ugyanezeket német kortársa Brandt, egyidejű vizsgálatai során zoochlorelláknak nevezte el — ez utóbbi kifejezés terjedt el világszerte. A zoochlorellák mellett fokozatosan felismertek más fotoszintetizáló szimbiontákat is: a tengeri élőlényekben a zooxanthellának nevezett dinoflagellátákat például, amelyek részint korallokban és prokarióták paraziták eukarióták gerinctelenekben, részint protisztákban vannak jelen.

A foraminiferákban és radioláriákban számos különféle protiszta szimbiontát találtak már. Szimbiózisok prokariótákkal A prokarióta szimbionták között egyaránt vannak fototrófok és heterotrófok, de az utóbbiakról sokkal régebben és sokkal többet tudunk. Az első fototróf szimbiontát már igen régen felfedezték. Lauterborn ben írta le a Paulinella chromatophora házas amőbát, amelyben egyedülálló módon soha prokarióták paraziták eukarióták látszottak emésztő űröcskék, viszont két kifli alakú kékeszöld szimbiontát tartalmazott.

A Paulinella szimbiontáinak felfedezése nemsokkal később gondolatébresztő lett a kloroplasztisz eredetét illetően. Az eltelt százegynéhány év alatt a Paulinella szimbiontájáról sokat megtudtunk: kiderült, hogy a Synechococcus cianobaktériumok rokonságába tartozik; bebizonyosodott, hogy valódi mutualistáról van szó, hiszen a cianellumnak is nevezett szimbionták elvesztették önállóságukat, szabadon nem tenyésznek, génkészletük redukált és egy része átkerült az amőba sejtmagjába.

Az áthelyeződött gének a fotoszintézist, valamint a fotoszintézist a környezeti viszonyokhoz hangoló fotoakklimációs fehérjéket kódolják és szabályozásukat már a gazdasejt végzi.

Ezek alapján megalapozott volt az a feltételezés, hogy a gazdából a cianellumba géntermékek importja zajlik, amelynek mechanizmusát eddig csak olyan univerzális organellumoknál ismerték mint a plasztisz vagy a mitokondrium. Nemrég tárták fel azt az egyedülálló transzportmechanizmust, amivel a Paulinella cianelluma importálja a nukleárisan kódolt géntermékeket Mackiewicz és mtsai A cianellumok szimbiózisának alakulása és a növényi plasztiszt eredményező hajdani szimbiogenetikus folyamat között a kutatók napjainkban is párhuzamot vélnek felfedezni — prokarióták paraziták eukarióták Mereshkowsky bő egy évszázaddal korábban.

eukarióta sejt1/2

A Paulinella és cianellumának kapcsolatát újabban primer endoszimbiózisnak tekintik. A Paulinella és a cianellumok szimbiózisa nem tekint vissza hosszú földtörténeti múltra, körülbelül hatvanmillió éve jöhetett létre. Marin és mtsaiNowack és mtsai Paulinella chromatophora Cercozoa házas amőba organellummá alakult cianellumaival Van még egy további példa olyan protiszta-cianobaktérium szimbiózisra, amelyet hosszú időn át szintén a primer endoszimbiózis megismétlésének gondoltak. A Cyanopora paradoxa édesvízi ostoros alga az Archaeplastida egyik ősi kládjának, a kékeszöld algáknak Glaucophyta a képviselője.

Eukarióták

Két cianelluma türkízkék, feltűnően más mint a zöldalgák vagy a növények kloroplasztisza. Egészen mostanáig nem volt bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a Cyanophora paradoxa kloroplasztisz vagy endoszimbionták segítségével fotoszintetizál.

Price és munkatársai -ben közölték genomikai vizsgálataik eredményeként, hogy az Archaeplastida kloroplasztisza monofiletikus — így a Cyanophora plasztiszai, bár sok tekintetben eltérnek a többiekétől keményítő bioszintézise, fermentációs folyamatok, az fotoszintetikus fénygyűjtő komplex eukariótákra jellemző fehérjéinek hiánya —, mégis a plasztisz primer szimbiogenezise során alakultak ki. Érdekesség, hogy a prokarióták paraziták eukarióták az asszimilátum exportját, valamint a citoplazmában a raktározott szénhidrátok polimerizációját Chlamydia-eredetű gének termékei teszik lehetővé.

Más Archaeplastidákban is kimutattak hasonló szerepkörben Chlamydia-eredetű géneket, így elképzelhető, hogy a mik a zuzmó paraziták Chlamydiáknak komoly befolyásoló szerepe lehetett a plasztisz szimbiogenezisének korai szakaszában, ami meghatározó lett az Archaeplastida későbbi evolúciójára. Cianobaktériumok más protisztákban is prokarióták paraziták eukarióták, bár az intracelluláris elhelyezkedésen kívül nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy mutualisták lennének, csupán az együttélés ténye ismert.

A nyílt óceánból vett mintákban több heterotróf protiszta csoport körében bukkantak sejten belüli cianobaktériumokra.

A csillósoknál egy tengeri Codonella fajnál, a radioláriák Spumellarida csoportjába tartozó Dictyocoryne fajnál és több dinoflagellátánál prokarióták paraziták eukarióták. Dinophysis, Histioneis, Ornithocercus. A filogenetikai vizsgálat nagy számú Synechococcus és Prochlorococcus mellett eddig ismeretlen cianobaktérium filotípusokat eredményezett.

A szimbionták aktívak voltak a gazdasejtben, jól látható glikogénraktárral, osztódó alakokkal. A Richelia intracellularis nitrogénkötő cianobaktériumot különböző kovaalgákból mutatták ki, ahol aktív nitrogénkötő képességét is igazolták.

Ennél a kapcsolatnál tehát feltételezhető, hogy mutualista jellegű Foster és prokarióták paraziták eukariótákLi A cianobaktériumok és protiszták között jelenleg egyetlen olyan együttélésről tudni, ahol a primer szimbiogenezis, tehát a szimbionta organellummá alakulása gyanítható. Minden további ismert szimbózis az bélproblémák rossz lehelet széles skálájának a további fokozatait mutatja. Más fototróf prokarióták paraziták eukarióták is szimbiózisra léphetnek egysejtűekkel.

A tengeri csillós, Strombidium purpureum citoplazmájában többszáz, nem-kén típusú bíborbaktérium él, amelyeket Rhodopseudomonas-rokonságba tartozónak gondolnak, de molekulárisan még nem vizsgálták őket Esteban és mtsai Az autotróf életmód endoszimbiózisok útján kialakult változatos hátterének bemutatására a protiszták körében a plasztiszok ismertetésénél kerül sor.

A protiszták és heterotróf baktériumok között az együttélésnek számos változata alakult ki. A legtöbb ismeretünk a xilofág rovarok bélcsatornájában élő ostorosok endo- valamint ektoszimbiontáiról, a csillós egysejtűek gyakorta fajspecifikus szimbiontáiról és különféle amöboid egysejtűek időlegesen vagy tartósan együttélő endobiontáiról van.

A hagyományos tenyésztéses módszerekkel mesterséges körülmények között nem tenyészthető endobionta baktériumok vizsgálata csak molekuláris biológiai eszközökkel lehetséges. A sejt belsejében fluoreszcens in situ hibridizációval lokalizálhatók az élő baktériumok, a próba specificitását növelve a baktérium filogenetikai hovatartozása is kideríthető.

A szimbionta pontos azonosítására a 16S rDNS szekvencia előállítása után nyílik lehetőség. A baktériumok intracelluláris elhelyezkedése transzmissziós elektronmikroszkópos felvételekkel mutatható be.

E három pilléren alapszik az intracelluláris szimbionták kimutatása és azonosítása. Egy teljesen prokarióták paraziták eukarióták, törzs-szintű prokarióta csoport leírása körvonalazódik az ősi fafogyasztó termeszek és csótányok intesztinális ostorosai tanulmányozásának eredményeként, amelyet TG1 csoportnak Termite Group 1 neveznek Hugenholtz és mtsai Stingl és mtsai Más baktériumcsoportok is bőven képviseltetik magukat a termeszek intesztinális ostorosaiban.

Például a Bacteroidales csoportba tartozó baktériumok széles spektrumát találni az intesztinális ostorosokkal kapcsolatban mind endoszimbiontaként, mind prokarióták paraziták eukarióták egysejtű felszínére tapadva Noda és mtsai Egy másik példa a Reticulitermes termeszfajban élő Trichonympha agilis ostoros Desulfovibrio nemzetségbe tartozó, korábban ismeretlen szimbiontája Prokarióták paraziták eukarióták Desulfovibrio trichonymphae Hongoh Csillós egysejtűekben különböző típusú szimbiózisok ismertek.

Van olyan, ahol a szimbionta baktérium kiirtását követően a csillós elpusztul.

SEJTBIOLÓGIA - SEJTEK SZERKEZETE féreg tojás a széklet kezelése

Ilyen például az Euplotes aediculatus egysejtű és a Polynucleobacter necessarius baktérium kapcsolata. Az ilyen baktériumokat esszenciális szimbiontáknak nevezik. A baktérium pedig obligát szimbionta, amely nem él máshol a természetben. A Polynucleobacter szerepéről eddig nem tudunk, de nem tűnik patogén természetűnek.

Eukarióták férgek kezelése a vesében

Feltételezik, hogy a csillós valamilyen anyagcsere-hiányosságát kompenzálják a szimbionták. Mivel a Polynucleobacter-t sok más Euplotes fajban, különböző környezetben megtalálták, feltételezik, hogy hosszú ideje fennálló, evolúciós jelentőségű kapcsolatról van szó. A modellszervezet papucsállatkákban Paramecium fajok különösen sokféle baktériumot sikerült feltárni. A Caedibacter prokarióták paraziták eukarióták például a Paramecium makronukleuszában található.

Sonneborn ban fedezte fel, hogy bizonyos Paramecium-tenyésztörzsek toxikus tulajdonságúak, ezeket killer sejtvonalnak nevezte el. A killer-sajátosságú Parameciumok apró részecskéket hordoztak a citoplazmájukban, amiket kappa-részecskéknek neveztek el. A kappa részecskéket nem tartalmazó Paramecium sejtvonalak érzékenyek voltak a kappa-részecskéknek tulajdonított toxikus hatásra, míg a hordozó papucsállatkák nem.

• Eukarióta vagy prokarióta helminták Eukarióták férgek kezelése a vesében Virus féreg trojai hogyan kezelik az élősködők, milyen nevű férgek vannak a székletben?
• Bevezetés a protisztológiába | Digitális Tankönyvtár