Gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint, Otthoni kezelési tippek
Nyitravármegyei banderista az ezredéves ünnepélyen. Kezdőbetü Erdélyi felvétele. Nyitravármegyének épp úgy mint hazánk őslakóira, ezek míveltségi állapotára vonatkozó tudásunk is puszta sejtés. Látjuk egyes elszórt, töredékes emlékeit s képzelő-tehetségünk egész erejét kell mozgósítanunk, hogy a tarka emlék-töredékekből legalább elmosódott képét kaphassuk a régi elmult időknek.
A tudósok szépen körvonalozott, de igen gyenge alapon álló elméletei korszakokra osztották e legendás időt. Az akkor élt népek szerszámainak maradványaiból, a szerint, amint ezek kő- bronz- vagy vas-anyagból készültek, három megfelelő elnevezésű korszakot különböztetnek meg. De vajjon ki tudná megvonni ezen elméleti korszakok határát s behelyezni azokat az idők nagy mennyiségébe?
Worsaae kutatásai révén egy bizonyos, hogy mai hazánk területén, egész a római uralom felléptéig a kőkorszakot követő bronzkorszak divott s az ősi vaskorszak csak a nagyobb míveltség terjedésével tudott magának útat törni. Őstelepek kútatói. Mint hazánk területén egyebütt, úgy Nyitravármegyében is találkoztak egyes szakképzett, lelkes, fáradalomtól és áldozattól nem irtózó férfiak, kik lázas buzgalommal bontogattákazokat a dombokat, melyeket őstelepek jelzőinek tartottak, s melyek sokszor szűkmarkúan fizettek a fáradozásért.
Mednyánszky Dénest, ki a Vág völgyében, Rakovszky Ferenczet, ki a Nyitravölgyének északi részében és Sándorfi Nándort, ki a Kis-Kárpátok tövében, a megye nyugati határszélein ástak ki érdekes és tanulságos telepeket.
Rómer Flóris a régészet Kalauzában a történelem előtti kornak Nyitramegye területén lévő telepeit is felsorolja. Bronzkoriak pedig Családon, ahol egy vörösréz véső, Hradistyén, hol aranyfonál, Miaván, hol aranytű, Nyitrán, hol több bronzvéső találtatott és a Verebély meg Vajk közé eső részekben, hol igen sok bronzkori cserép nyomaira akadtak. Természetes, hogy a tudós régész e kimutatásban inkább csak a határvonalak megállapítására, mint a községek felsorolására törekedett.
- Fokhagyma beöntés férgekből felnőttek és gyermekek számára: receptek - Élelmiszer September
- Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai
- Cikkek az emberi parazitákról
- Folk reflux kezelések - Gyomorhurut
- Gyógyszer férgekről fórum vélemények
Csak igy magyarázható, hogy a nyitramegyei telepek leirásánál a barsmegyei határközségeket sorolja fel. Az ujabb kutatások ezen őstelepek számát nagyban növelték.
A Vág völgyében ujabb vizsgálat alapján kitünt, hogy Moraván, amint azt már régebben sejtették, csakugyan őstelep, mert az ottani téglavető lősz anyagában őslényi csontok fordulnak elő. Berencsen, a sziklaormon épült várrom alatt észk felé nyúló völgyből cserepek és kőeszközök kerültek elő. Ó-Turán egy kőbaltát, számos bronztárgyat, köztük igen szép bronztőrt is találtak. A csejtei vár lankás oldalán nagyterjedelmű őstelep nyoma látszik.
Mindez kétségtelenül arra utal, hogy a közelben nagyméretű urna-temető rejlik. A szerteszét heverő cserepekből, melyeknek anyaga durva, szemcsés gyúrmány, gyakran borsónyi nagyságú fehér, szögletes kődarabokkal behintve, valamint egyes előkerült s letört fül- és karimarészekből, bizonyosnak látszik, hogy itt felette nagyméretű vaskos edények is lehettek az urnák között.
Magát a temetőt azonban eddig feltalálni nem sikerült. A Verbóról Brezova felé vezető szűk völgy baloldalán egy érdekes földvár hirdeti a megye ősi lakóinak nyomát.
A földvár, melyet először Sándorfi Nándor ismertetett meg a tudós világgal, Pusztavesz község fölött emelkedik s az átjáró oly pontján van, honnan az egész körülfekvő vidékre gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint az áttekintés.
Megfelel tehát czéljának. Őrhelyül szolgált, kétségtelenül a vidék őslakóinak, mint a hogy őrhely volt a nádasi földvár, a nahácsi Prekázska sánczdomb, a Vittencz felett emelkedő csupasz domb és a lopassói magaslat. Galgóczon gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint jellegű igen nevezetes lelet került napvilágra.
Az ott talált sírban, a ló-csontváz és emberi csontok mellett a IX. A Nyitra-völgyében, Nyitra városától egész a hegyek aljába helyezett Bajmóczig, lépten-nyomon akadnak őslakók telepeire.
Tőkésujfalun egy szép kőbalta került elő a vizmosásból, Nyitraszegen, még a Nyitramegye felé eső részen, nagy kiterjedésű urna-temetőt ásatott fel Majláth Béla, a buzgó Rakovszky Ferencz segédkezésével. Legnevezetesebbek azonban azok az ásatások, melyeket Rakovszky Ferencz maga végzett. A Nyitra völgyét a Garam völgyétől elválasztó hatalmas hegyláncz tövében, Privigyétől dél felé, Nagy-Lehota község rétjén, dombalakú emelkedések vonták magukra a tudós régész figyelmét.
Az a körülmény, hogy e dombocskák csak csekély távolban voltak egymástól, igen reávallott egy őskori sírmezőre.
A megejtett ásatás igazolta a sejtelmet. Későbbi vizsgálódásokból azután kitünt, hogy az egész vidék, kivált a Novák, Rudnó, Podhrágy, Kosztolány, Privigye és Bajmócz által határolt terület, telve van őskori telepek maradványaival.
Rakovszky ezen területről térképet is készített, amelyen az összes lelőhelyeket megjelölte úgy, hogy az érdeklődők a privigyei járásra nézve teljes tájékozást nyerhetnek. A nagy-lehotai sírmező számos, mintegy cm. Az egyes sírok alapfala, mely kőkeménységre kiégetett talajra elhelyezett kövekből van alkotva, mintegy 2 méter hosszú.
Ennek két végéből csonka kúp alakjában, boltozatosan, egymásra rakott kövekből van a sír oldalfala elkészítve.
- Imudona rossz lehelet
- Ősmagyar nyelvek
- Féreg fehér féreg
- Szolnok Megyei Néplap, július (8. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
- A férgek félnek az akut
- Férgek vannak a pangasiusban
- Iker parazita azt
- Melyik állat a szarvasmarha-szalagféreg köztes tulajdonosa
Az alapfal közepére egy nagy lapos kő van elhelyezve s ezen áll az urna, jobbról-balról teljesen szabadon. Az egész sírt egy az urna szájára helyezett nagy lapos kő zárja el, amely fölé azután domb-alakban földet hánytak. Az egész domb mintegy 2 méter magas a föld színétől számítva. Az urnák különböző alakúak s különböző méretűek is.
Nagyobbrészt, mintegy 50 cm. A nagy-lehotai sírmezőből például, mintegy négyféle alakú urna került elő. Az egyes úrnák nagyobbrészt vörös anyagból készültek, sok hamut, csontdarabokat és számos bronzgyűrűt tartalmaztak.
A képeink közt látható tőr, karika stb.
A nováki őskori sírmező leletei érdekességben és változatosságban nagyban felűlmúlják a nagy-lehotaiakat. Az egyik urna, mely tabletták az emberi test parazitáinak megelőzésére ritkaságánál fogva is érdekes, fekete agyagból készült és határozottan szabadkézi gyúrás. Magassága 15 cm. A kis köralakú díszítések és fogantyúk külön darabokban lettek készítve, s az úrnába illesztve, s a köralakú díszítéseken észrevehető vízszintes bevágásokban egy-egy bronzkarika maradványa látható.
A kisebb edények, az úgynevezett "kedvencz-edénykék", amelyeket az őslakók az elhaltak sírjaiba helyeztek.
A beöntés mechanizmusa a fokhagymával a férgekből
Egy csaknem sértetlen állapotban előkerült urnában 3 bronztűt találtak; fenekén volt egy bronzkés, mellette két karperecz, amely csavart bronzsodronyú hengerkékből áll, s ezekre 4 bronzgomb van feltűzve. A kés mellett volt a kedvencz-edényke is, melyben ismét két egészen jókarban lévő duplakorongos tekercs, egy bronzgyöngy és egy bronzgyűrű volt. Ugyancsak ezen területhez számítandó a divéki pogányvár, a rudnói földvár és a felső-lelóczi égető kemencze.
Az őstörténet szempontjából kiváló érdekkel bir végre a Tribecs-hegység és a zobori hegység Zsibricza néven ismert csúcsa, a melyekre Gond Ignácz hívta fel a figyelmet.
A Zsibricza-hegy fekvésénél, alakjánál, egykor lombos erdejénél, búja és jótékony füveinél fogva, természetes lakóhelyül kínálkozott az ősi vándorló népeknek. Az ott található kő- és bronzkori maradványok, az ősi erőművek még ma is látható romjai kétségtelenné teszik, hogy a vármegye őstörténelmében e hely elsőrangú szerepet játszott. A Zsibricza csúcs gerinczétől lefelé, Gond leirása szerint, mintegy lábnyira s a gerincz hosszában, a hegy mindkét oldala mesterségesen le van ásva körülbelül hét méter széles árokká; a leásott s felhalmozott föld képezi a mélyedés sánczát, védőgátját a hegy lejtője.
A nyugati, vagyis a Szalakusz felé néző sáncz hossza körülbelől méter, közepén pedig az egyenes térség szélesebb, szépen emelkedő félkörű síkhelyet képez, mintegy a népfőnök gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint számára. A keleti, vagyis Zsére felé néző sáncz lehet körülbelül méter hosszú, s az előbbivel teljesen azonos alakulással bir.
A felsorolt őskori lelőhelyek is világosan mutatják, hogy ama földterület, melyet ma Nyitravármegyének nevezünk, az emberiség bölcső-korától kezdve lakott és népes terület volt. Mily ősnépek voltak ezek, a műveltség mily fokán állottak, mely nyelvcsaládhoz tartoztak, oly részletkérdések, melyeket minden irott adat hiányában örök homály fed. Eredeti rajz. A történelem világa Görögországból származott hozzánk. Az első irott adatokat Herodotos munkájából nyerjük hazánk egykori képe felől.
Ez a tudás azonban nemcsak felületes, hanem hiányos és általános jellegű, úgy hogy egyes kisebb területekre abból következtetést vonni alig lehet. Herodotos tudja, hogy van Uralhegység, hogy a Don Tanais és a Duna, meg a Haemus között nagy földterületek vannak, de nem ismeri bővebben ezeknek hegy- és vizrajzát sem. Az ő, hallomás után leírt s így nem a legmegbízhatóbb adatai szerint, hazánk északnyugati részein, a Dontól a Dunáig, a skythák laktak. Ezek voltak tehát megyénk első ismert őslakói is.
A skythákat, a nagy szármát mozgalom következtében, ez utóbbiak előcsoportjai: a roxolánok, jazygok és alánok szorították ki. A roxolánokról tudjuk, hogy Kr. Helyüket idővel a geták, majd a szarmaták foglalják el. Hazánk gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint részének alakulására azonban legnagyobb befolyással a kelták vándorlása volt. A kelták vagy gallusok, kiket Herodotos a legnyugotibb népnek ismert, Livius elbeszélése szerint Az egyik csoport Itália felé nyomult és azt szorongatta, míg a másik átkelt a Rajnán és kelet felé indult.
Ez utóbbi csoport ismét három részre oszlott: boiok-ra, taurisk-okra és skordiskok-ra. Minket ezek közül a boiok érdekelnek. Ezek a mai Csehországban fészkelték meg magukat s innen lassan, de folytonosan előnyomultak, úgy hogy nehány év alatt a nyugoti Kárpátok alján tűnnek fel s egész a Garam folyóig táboroznak.
A boiok megjelenése megyénk területén, a geták és szármátok elvonulását eredményezte.
Az utóbbiak észak felé, a Danasztris Neszter partvidékére, az előbbiek az al-Duna tájaira vonulnak s ott a dák-uralmat alapítják meg. Mikor Julius Caesar Gallia meghódításában fáradozott, akkor a boiok már kiszorultak Csehországból, helyüket germán elemek foglalták el. Ezen időben tehát a boiok főhelye a mai Rábaközre, Pozsony- Nyitra- és Trencsénmegyék területére esett.
Keleti szomszédjaik, talán még megyénk határain belül is, a metanasta vagyis költözködő jazygok voltak. A délre szorult géták, most már dákok, Burvista nevű királyuk alatt gömbölyeg az élelmiszer típusa szerint hatalomra tettek szarvasmarha-lánc diagnosztika, hogy hódító és pusztító csapataik egész a Kárpátok aljáig nyomultak elő, adófizetőkké tevén a meghódoltakat s kipusztítva azokat, kik fennhatóságukat elismerni nem akarták.
Így lőn a történelem egy uj fogalommal gazdagabb: a boiok pusztájával. Vajjon ez a puszta Nyitramegye területére is kiterjedt-e, azt adatok hiányában eldönteni bajos. Ha Plinius jólértesültségében hinni akarunk, akkor pusztasággá csak a Rábaköze vált s ez esetben a boiok egész súlyukkal a Kis-Kárpátok és a Mátra-hegység, a Kárpátok északnyugoti nyulványai, meg a Duna által határolt területre esett.
Fokhagyma beöntés férgekből felnőttek és gyermekek számára: receptek
Római kor. A római uralom, mely hazánk déli és keleti részeiben ötödfélszázados tartalmú vala, a Duna balpartjára épített egyes római várakon túl nem terjedt ki. Míg a Dunántúl és Tisza melléke s kivált Erdély római provincziák valának s mint ilyenek a római míveltség részeseivé váltak, addig a Kárpátok aljában csupán a barbár népek tanyáztak s e vidék legföllebb egyes hadjáratok alkalmával látta a római sasokat lengeni.
Míg a rómaiak Pannonia elfoglalásában fáradoznak, addig a hercyniai erdők által kerített területek népe, a boiok utódai, Marbod király alatt nagy hatalomra tesznek szert. A dolgot Augustus kortársa, a geografus Strabo adja elő. A hercyniai erdő által kerített területen, a mai Csehország a boiok régi tanyáján Marbod uralkodik, ki oda sok földiét: a svéveket és a kvádokat telepíti le.
Tiberius fölismerte a veszélyt, mely a római uralmat Marbod részéről fenyegette s Augustus barátsága daczár elhatározta, hogy hadat vezet az uj király ellen.
Szándékában a pannonok és illyrek meg dalmaták lázadása akadályozta meg. Marbodnak azonban a cherusk Arminius is ellensége vala s ámbár a rómaiak támadásától megmenekült, Arminiusszal mégis meg kellett küzdenie. A két barbár fejedelem vetélkedése a római uralom megerősödését és önmaguknak vesztét okozta.
Marbodot kikergeti erős várából, Boviaenumból Catualda, kit azonban rövidesen ugyanazon sors ér. A rómaiak pedig, megelégelve a barbár vetélkedést, reátörnek a népre, azt megverik s a hercyniai erdőségből kitelepítik a Morva és az Ipoly között lévő területre, mely a boiok pusztulása folytán csaknem teljesen néptelenné vált.
