A szájból virágszaggal borított nyelv

A régvárt óra volt jelen, De forróbb volt ő mint szerelmem, S halálra égtem hirtelen. Tükör vagyok, de nem szobád falán, Forrás vagyok, de nem zöld fák alatt, Ablak vagyok, de nem látsz rajtam által, Csillag vagyok, de nincsen kék egem.

a szájból virágszaggal borított nyelv megszabadulni a férgektől a fejben

Mint barna felhőn múló vész után Boltos szivárvány nyúgoszik fölettem. Nincs ajkam, és mégis mosolygok én, Nincsen szavam, mégis kérlelni a szájból virágszaggal borított nyelv, Esőzöm, égek, bíztatok, fenyítek. Van egy, ki nincs; s az én vagyok.

(Ibn Zájtun ál-Kordóbi verse)

Nekem Nincs kezdetem, nincs végem is soha, Nem láthat engem ember, sem nem hallhat, Nem is tapinthat test és forma nélkül, Lélektelen, megfosztva mindenektől, Im így vagyok, szegény, rideg s üres, S mégsem szegény, nem is rideg s üres, Mert név s dolog nem is lehet sajátom.

Kinek belőlem áll csak gazdasága, Megvettetett bujkál az a világon, S ki nem tud mást csak engem, elméjében Örök sötétség vette trónusát. Én nem vagyok sehol, szükség reám Nincsen, nem is volt és nem is leszen, Mégsem lehet nélkűlem nyelv s beszéd, Ámbár jelentéssel nem bír nevem.

Sidi bel Abbes 1. A város mintegy holtan feküdt a napsütésben, a levegő szinte reszketett a forróságtól, s távol, bizonytalan körvonalakban a Thessala-hegység kontúrjai domborultak ki a látóhatárból. Sidi bel Abbes ezekben a kora délutáni órákban lehangolóan kihalt. A Place Sadi Carnot pompás virágai tikkadtan bóbiskolnak, üres padjain csak a légáramlással szállongó porfátyol pihen meg, és az emelvényen, a tér közepén, ahol a légionista zenészekből álló Clique szokott hangversenyezni, hatalmas ponyva borítja be a zenészek ülőhelyeit.

Találd mi légyek, és ha feltalálsz, Vedd azt jutalmul, ami én vagyok. IX Ég nem vagyok, de csillagim ragyognak; Kert nem vagyok, s virúl a rózsa rajtam; Tűz nem vagyok, s lángolhatok, hevítek.

Örök havat látsz halmaim felett, S nem olvad az, bár forrjon is hevem.

(Az orvos Avicenna verse)

Gyöngéd alakra képez a természet, Fegyvert sem ád, mégis szivet lövellek, S vérző sebekkel tépem kebledet. De gyakran, ah, ha győztem, győzetem, Rabom valál s raboddá kelle lennem, S az életet veled futom keresztűl.

Te karjaidban ápolsz engemet, Hiában, én majd lassan hervadok, S újabb virág kél nyomdokim felett, És benne képed hű mását leled. X Néma vagyok, siket is, s izenet hordásra szorított Mégis az emberi faj.

Nemde fonák viselet? Nincs karom és ajkam, mégis kell vinni sok ízben Mondd ki minő módon?

Ascaris a torkából

Csókol hűv szeretőd engem, s kebelére szorongat, S légy bár féltékeny, nincs harag érte reám. Egy hiba van bennem, félénk vagyok és kis erőszak Megrendíti keblem, s titkaidat kinyitom.

  1. Árva nép, puszta ország, téged ki fog majd méltón elsiratni?
  2. Milyen tünetei voltak az ascaris-szal
  3. Férgek önmagukból is kijöhetnek
  4. Férgeket találtak a szöcskében
  5. ОБЪЕКТ: ДЭВИД БЕККЕР - что он где-то допустил все равно что отыскать скользком от машинного масла.

XI Fegyvert s oltalmat nekem is bár rendele sorsom, Gyászos ajándékát nékie nem köszönöm. Fegyverem a harcon szükség elvetni magamtól, S nem vehetem többé vissza, s keservem elöl.

mit esznek a férgek hogy néznek ki a paraziták a heringben

XII Kettőből leszen egy, kettőből vedd el az egyet Nem leszen egy többé, mondd ki minő csuda ez? XIII Lesz, ha vagyon; ha leend, megszűnik lenni; ha volna, Úgy nem lenne, mesém nem, de találni való.

Olvassa el is