A féreg légzésének módja. Állattan | Digitális Tankönyvtár

Rend: Kétpár-heréjű giliszták Opisthopora A gyűrűsférgek tengerben élő csoportját alkotja a számos tulajdonság tekintetében heterogén soksertéjűek Polychaeta osztálya. Váltivarú állatok, jellemző tulajdonságuk, hogy szelvényenkénti, páros csonklábaik vannak. Az olajosgiliszták néhány mm nagyságú, többnyire ivartalanul szaporodó, édesvízben élő állatok. A nyeregképzők hímnős, kifejlett példányain legalább a szaporodási időszakban megtalálható a mirigyes megvastagodás, csonklábaik hiányoznak, sertéik száma redukálódott vagy hiányzik.

Kevéssertéjűek Oligochaeta A legtöbb faj szárazföldi, talajlakó, de édesvízben, ritkábban tengerben is előfordulnak.

A szárazföldiek szinte mindenütt, de elsősorban a mérsékelt éghajlati övben, nyirkos, szerves anyagban gazdag talajban élnek. A vízben élők főleg a vízfenéken élnek, a szárazföldieknél mozgékonyabbak, érzékszerveik jól fejlettek, sertéik hosszabbak. A további jellemzés elsősorban a földigilisztákra a féreg légzésének módja. Testük alakja általában hosszan megnyúlt, a hasoldalon egyes fajoknál kissé, másoknál erősebben lapított.

Testhosszúságuk igen változó.

Általános jellemzés

Előfordulnak alig 1 mm és több 10 cm nagyságú fajok is. A szárazföldi fajok a vízben élőknél nagyobbak, trópusi területeken előfordulnak több méter hosszúak is.

• Mérgező a papillomavírus fertőzésből
• A Magyarországon előforduló féregfertőzések
• Biológia - évfolyam | Sulinet Tudásbázis
• Helminták emberben a bőrön
• Általános jellemzés | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár

Testük színét vörös, barna, bíbor és zöld pigmentek is adhatják, de vannak fajok, ahol ez nem fordul elő. A végső szín a pigmentek kevert hatásából, illetve az interferencia jelenségéből áll össze. Sok fajnál a vöröses szín paraziták mezei nyulakban vér hemoglobintartalmából ered, vagy a táplálék lebontása során keletkező termékek adhatnak jellegzetes színezetet.

Hátoldaluk sötétebb árnyalatú, mint a hasoldaluk. A kifejlett állatok teste általában 30— gyűrűszerű szelvényre osztott. Testükön az elsődleges és másodlagos gyűrűzöttség egyaránt előfordulhat.

Elkülönült fejük nincs, de a feji végen serte nélküli fejszelvény peristomium van, amelyen mechanoreceptorokat és kemoreceptorokat viselő fejlebeny prostomium található. Ennek alakja és parazita allergia következő szelvényhez való kapcsolódás módja a különböző taxonok elkülönítéséhez nyújt támpontot. A feji és a farki vég szelvényeinek kivételével testüket rendkívül változatos alakulásban serték boríthatják.

Rendeződhetnek háti a féreg légzésének módja hasi sorokba, vagy gyűrűszerűen körbevehetik a szelvényt.

► Légzés meditáció hatékonyan, rendkívül erőteljes hatásokkal!

Számuk változó, lehet akár 50— serte is egy szelvényen, de általában ennél kevesebb fordul elő, sőt egyes fajoknál hiányozhatnak is. A serték tokokban ülnek, melyeknek saját izomzatuk van. A serték fontos szerepet töltenek be a helyváltoztatásban. A serték alakja, elhelyezkedése és száma jellegzetes taxonómiai bélyeg. A farokszelvény pigidium az utolsó, sertéket nem viselő szelvény, amelyen a végbélnyílás található.

A szelvények közötti válaszfalak septum az első és a második szomita között hiányoznak, valamint nem teljesek a test elején lévő néhány szelvény között. A dorzális mezentérium csak a szeptumoknál ismerhető fel, míg a ventrális mezentérium nem éri el a test falát, így a jobb és bal oldali testüregfél egymással kapcsolatban van.

1. Laposférgek – Wikipédia
2. A kerek féreg invazív formája
3. Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő.
4. Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése.
5. Állattan | Digitális Tankönyvtár
6. Helminth inváziós tabletták

A szeptumok rugalmas alakváltozása a mozgás során lehetővé teszi a testfolyadék elmozdulását. A fajok egy részénél a testüreg a háti póruson keresztül kapcsolatban van a külvilággal. Ezen keresztül cölomafolyadékot préselhet ki magából az állat.

Általános testfelépítés[ szerkesztés ] A laposférgek egyszerű szerveződésű szövetes állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük. Testük soha nem szelvényezett, de a galandférgek teste különböző méretű ízekre tagolódik. A testüreg nélküli állatokhoz képest pl.

A kibocsátott folyadék nedvesen tartja a testfelszínt, dezinficiáló és riasztó hatású. Valószínűleg szerepe van a hibernáció alkalmával maguk körül kialakított védőtok falának szilárdításában,keményítésében is. Bőrizomtömlőjük felszíni rétegét az epidermisz alkotja, amely egyrétegű hengerhámsejtekből áll Felszínükön általában nagyon vékony, rugalmas, albumoid anyagú kutikularéteg van.

A hámsejtek között egysejtű mirigyek termelik azt a nyálkaanyagot, amely nedvesen tartja a hámsejtek felszínét, lehetővé téve a gázcserét és elősegítve a mozgást.

A hámrétegben számos érzékelősejt van. A körkörös izomrétegben pigmentsejtek, kötőszöveti sejtek, kapillárisok fordulnak elő.

Bélféregtől légzési panaszok...

Periodikus és ellentétes fázisban zajló összehúzódásuk eredményeként testükön jellegzetes perisztaltikus mozgás fut végig. Mozgáskor az állat a megnyúlt szakaszok szelvényein lévő sertékkel az aljzaton megkapaszkodik, és a hátrább lévő szelvényeket megrövidítve maga után húzza a test többi részét.

Bár a táplálkozásmódjuk változatos lehet, azonban jól tagolt a féreg légzésének módja felépítése a különböző csoportoknál nagy hasonlóságot mutat. Ennek részei a szájnyílás, a szájüreg, a garat, a nyelőcső, a begy, a gyomor, a középbél, az utóbél és a végbélnyílás A garat erős izomzatú, esetleg kiölthető.

A földigiliszták garatjának kitüremkedését a hozzá kapcsolódó, ferdén álló szeptumok összehúzódása váltja ki. A garat fala mirigyekben igen gazdag. Az itt termelődött nyálka csúszóssá teszi a táplálékot, ami a talajlakó, többnyire kevéssé nedves táplálékot fogyasztó giliszták számára rendkívül fontos. A Lumbricus fajoknál proteáztermelést is kimutattak ezen a szakaszon.

A nyelőcső kevésbé izmolt. A szárazföldi fajok egy részénél járulékos szervként ide kapcsolódnak a Morren-féle mészmirigyek Számuk és elhelyezkedésük fontos rendszertani bélyeg. A mirigyhámsejtek képesek felvenni a vérből a táplálékkal bejutott kalcium-ionokat, és azokat kalcitkristályokká alakítva visszajuttatják a bélcsőbe. A kalcitkristályok a bélcsatornából már nem szívódnak vissza.

Tartalomjegyzék

A táplálékkal felvett szerves savak közömbösítése is a kalciumionok segítségével valósul meg. Így nem borul fel a szervezet sav-bázis egyensúlya. Az ürülékkel távozó kalcium hozzájárul a föld alatti járatok falának szilárdításához. A nyelőcső és a begy belső felszínét vékony kutikularéteg borítja. A begynek raktározó szerepe van. Innen a táplálék a gyomorba kerül.

Enterobiasis

A gyomor belsejét borító vastagabb kutikularéteg és az erőteljes izommozgás segíti a táplálék szétdarabolását. A középbél belső felszíne tipikus esetben egyrétegű, csillós hámmal borított. Alatta kapillárisokat tartalmazó laza rostos kötőszövet, majd körkörös és hosszanti izomrétegek és legkívül a féreg légzésének módja peritoneum viszcerális lemeze található.

A bélcső hámrétegében egysejtű enzim- és nyálkatermelő mirigyek vannak.

Laposférgek idegrendszere és érzékszervei

Az emésztés jórészt extracellularis. Proteáz pepszin, tripszinlipáz, amiláz, és még nem egyértelműen eldöntötten celluláz enzimtermelést mutattak ki. A gyűrűsférgek jó része rendelkezik a féreg légzésének módja a képességgel, hogy kültakaróján keresztül képes aminosavakat, zsírsavakat és glükózt felvenni. A kültakaró felszínére leadott proteáz enzim nemcsak a kórokozóktól védi meg, hanem a külső emésztés révén a hámsejtek a féreg légzésének módja tápanyagot is fel tudják venni.

A középbél háti oldalán hosszanti betűrődés typhlosolis redő futhat végig, amely a felszívó felületet növeli. A bélcső külső felületén peritoneum sejtekből módosult, sárgás színű kloragogén chloragogen sejtek ülnek A glikogén és zsír szintézisére, raktározására, szállítására, valamint a karbamid kiválasztására, aminosavak bontására és káros vagy felesleges anyagcsere-végtermékek tárolására is szolgálnak. Az utóbélszakaszon redő nincs, kloragogén sejtek nem borítják.

Az ürülék a végbélnyíláson át távozik. A vízi kevéssertéjűek alapvetően detritusz- és algaevők, míg a szárazföldiek elhalt növényi részeket fogyasztanak. A talajlakó giliszták egy része táplálkozás céljából általában éjszaka jön fel a talaj felszínére.